Nem kell krimi, ha van grappling – itt minden meccs úgy végződik, hogy valaki eléri a fojtó csúcspontot. Az újvidéki világbajnokságon Lakatos Sándor a Gi 71 kilós kategóriában ezüstérmet szerzett, miközben 26 ország harcosai próbálták bebizonyítani, kinek marad oxigénje a végére.
A magyar válogatott a nemzetek rangsorában 11. lett, ami már csak azért is tiszteletre méltó, mert ez a sportág az emberi test minden lehetséges pontján képes fájdalmat előidézni.
A grappling a Nemzetközi Birkózó Szövetség egyik elismert szakága, amely két szabályrendszerben zajlik. A Gi grapplingben a versenyzők hagyományos ruházatban (gi-ben) küzdenek, és a ruházat fogása is engedélyezett. A No Gi szabályrendszerben viszont passzos sportfelszerelésben mérkőznek, amelyet nem lehet megragadni – ez a birkózáshoz hasonló dinamikus küzdelmet eredményez. A sportág különlegessége, hogy a legtöbb küzdősportból – így a birkózásból, judóból és brazil jiu-jitsuból – ismerős technikákat, fojtásokat és feszítéseket egyaránt alkalmazza.
A magyar pontszerzők:
Lukász Milán – 10. hely (Gi, férfi 66 kg)
Lakatos Sándor – 2. hely (Gi, férfi 71 kg)
Bodó Márk – 5. hely (Gi, férfi 62 kg)
Veres-Kovács Ádám – 7. hely (NoGi, férfi 66 kg)
Újvári Máté – 7. hely (Gi, férfi 71 kg)
Szalay Szabina – 8. hely (Gi, női 64 kg)
Tóth Zoltán – 8. hely (NoGi, férfi 77 kg)
Várkondi Levente – 9. hely (NoGi, férfi 62 kg)
Újvári Máté – 9. hely (NoGi, férfi 71 kg)
Várkondi Levente – 9. hely (Gi, férfi 62 kg)
Rácz Lili – 10. hely (NoGi, női 58 kg)
