A világbajnokságra hangolódó magyar férfi vízilabda-válogatott Nápolyban csobbant bele a valóságba – és bizony nem a medence vize volt a leghidegebb. Az olaszok 7-1-es előnyt vertek ránk, mielőtt rájöttünk, hogy ez nem csak közös fürdés, hanem meccs is.
A vége 13-12 lett ide, vagyis hát oda – de legalább a hajrában sikerült visszakapaszkodni a meccsbe. Igaz, ez leginkább olyan volt, mint mikor valaki a Titanic süllyedése után visszatalál a fedélzetre egy gumicsónakban.
Szalai Péter és Mizsei Márton újoncként dobták be magukat a cápák közé, míg Varga Zsolt kapitány higgadtan filozofált: nem számít az eleje, ha a vége biztató. Na, ezzel a logikával a 100 méteres síkfutásban is van még esélyünk, csak jól kell zárni.
A meccs tanulsága? A szív nem mindig győz, de legalább szépen ver. A vb még messze van, addig még lehet gyúrni – de most Rijekában jönnek a horvátok. Reméljük, ott már nem csak az ellenfélnek megy vízre a terve.
