Kezdődjön a tánc – vélemény

Véget ért a labdarúgó világbajnokság csoportköre, hozott sok gólt, jó meccseket, rekordokat, emlékezetes pillanatokat. Összességében nem volt rossz az elmúlt két és fél hét, de itt az ideje komolyan venni a tornát, mert most már nem lehet hibázni.
A FIFA létszámemelése olyan szempontból igazolja az elképzeléseket, hogy azt láttuk, a kicsik közelítik meg a hagyományos nagy nemzeteket, amelyek közül csak a franciák és az argentinok nem szenvedtek egy csöppet sem. A többieknek mind akadt egy, vagy több felejthető félidőjük, mérkőzésük. De nézhetjük ezt abból a szemszögből is, hogy az erős európai csapatok nagyjából tisztában voltak azzal, hogy szinte lehetetlen kiesniük a csoportkör után úgy, hogy a kvartettekből a nyolc legjobb csoportharmadik is továbbmegy és a formájukat lehet, hogy az előttünk álló időszakra élesítették.
Mondjuk a sport íratlan törvényei szerint néhány csapatnak járna a pofon, érdekes kérdés, hogy a norvégoknak megérte-e a „B” csapattal játszani a csoportrangadón a franciák ellen és így szavatolni lényegében maguknak a második helyet, ami ugyan több utazást, de könnyebb ágat is sejtet. Aztán az osztrákok és az algériaiak esete is megér egy misét, a két csapat döntetlennél úgy ölte a játékot az utolsó csoporttalálkozón, hogy a lelátóról többen a toalettre siettek, hogy kidobják az addigra félig megemésztett hotdogot, csak aztán Riyad Mahrez elfeledkezett magáról és betalált, végül a nagyon fékezett habzásból elkezdett az élettéért harcolni Ausztria és kiegyenlített, így jött össze a mindenkinek jó remi, csak éppen a szurkolók érezték magukat becsapva.
Mindegy, ez már a múlt, a 32 között már nincs taktikázás. Főleg azon az ágon, ahová a németek, a franciák, a hollandok, a marokkóiak, a portugálok, a horvátok, vagy éppen a spanyolok kerültek – no, aki innen eljut a döntőig, hatalmas kalaplengetést érdemel. A másik oldalon az argentinok dörzsölik a kezüket, csak nehogy egyszer őket is meglepetés érje valahol a még hosszú úton…