Igazságos játék – vélemény

Benne volt a pakliban, hogy egy csapat úgy nyer világbajnokságot, hogy a döntőben egyetlen kapura lövési kísérlete sincs.
Valljuk be, az argentinok nagyon hálásak lehetnek a sorsnak, hogy eljutottak a fináléig, ezt persze nem csak a szerencsének köszönhetik, hanem saját maguknak is, hiszen lényegében minden meccsükön vért izzadtak az eredményért, és furcsa leírni, de felülteljesítettek a tornán. Ez a történet valamennyire az 1990-esre hasonlít, akkor is címvédőként mentek a vb-ra a dél-amerikaiak, de minőségben gyengébbek voltak, mégis elbrusztolták magukat a végjátékig, végül Rómában 1–0-ra kikaptak az aranycsatában.
Mondjuk akkor valamivel több közük volt a mérkőzéshez, de a németek jobbak voltak. Vasárnap Spanyolország pedig egyértelműen dominált, pontosan azt a futballt mutatta be, amit korábban láttunk tőle, elképesztő magabiztos labdabirtoklás, illetve egy nagyon agresszív, visszatámadásra és rengeteg futásra épülő védekezés, amely megfojtja az ellenfél futballját. A spanyolok tele vannak klasszis játékosokkal, de mégis a csapatjátékkal kerekedtek felül a teljes mezőnyön, Luis de la Fuente szövetségi kapitány tökéletességig fejlesztette a játékosok és a csapatrészek együttes mozgását, mindenki tudta, hogy adott helyzetben pontosan mi a feladata, akár birtokolta a labdát az együttes, akár próbálta visszaszerezni.
Igazságtalan lett volna, ha ezt a döntőt nem Spanyolország nyeri, ezt még a legfanatikusabb argentin drukkerek is elismerik. Persze, meseszerű lett volna, ha a tornán parádézó 39 éves Lionel Messi valahogy a gauchók számára dönti el a finálét, de erre még esélye sem kínálkozott. Rodriék uralták a csatát, csak az egyre fogyó idő miatt lehettek idegesebbek, hiszen Ferran Torres góljáig benne lehetett a fejükben, hogy könnyen elbukhatnak egy ilyen egyértelmű meccset, ha elmegy tizenegyesekig a mérkőzés.
Nem ment, Spanyolország 2010 után ismét felült a trónra, és a csapat átlagéletkorát és képességeit tekintve akár sokáig is ott maradhat.