A felvidéki szakember az előző idényben meglepetésre bajnoki címig vezette az ETO labdarúgó-csapatát, aztán egy váratlan csavarral júniusban a Ferencvároshoz szerződött, hogy itthon éppen a győrieket lökje le a trónról.
„Nem lesz pénz! Nem felső polcos! A Fradinál majd megeszik reggelire! Szerencséje volt!”
Ilyen, és ehhez hasonló szakértő kommentek is felbukkantak a közösségi oldalakon, nem is kevés mennyiségben. Borbély viszont nem „nyitotta meg az internetet”, csak elkezdett dolgozni, csendben, rendben, ahogy már Győrben megszoktuk. Nem harsogott, hogy erősítésre van szüksége, sőt, szinte megkapta ugyanazt a keretet, amellyel elődje, Robbie Keane elbukta a bajnoki aranyérmet. Borbély Balázs nagyobb átszervezés nélkül, kurta hetek után nekivágott a nemzetközi szereplésnek.
Sokan azt mondták, hogy már az Európa-liga selejtezője, a Vojvodina elleni párharc kudarccal ér véget, ehhez képest játszi könnyedséggel ment tovább szerb ellenfelével szemben a Ferencváros. A Twente elleni idegenbeli összecsapás előtt már optimistább volt a közhangulat, de azért egy holland, nemzetközi kupában induló együttes ellen még mindig sokan féltették a mestert és együttesét.
Mondanám, hogy „láss csodát, a Fradi nyert, de kérem itt nem történt csoda, hanem az első 15 perc átvészelése után nagyon tudatos, amolyan Borbély Balázs által megkomponált játékot láttunk, és végül megint zöld-fehér sikert. Lehet tehát tovább álmodni, a visszavágón megint bizonyítani, és menni tovább a csoportkör felé.
Közben pedig nem csak fél-, hanem mindkét szemmel a bajnokságra is figyelni, mert a Ferencváros könnyen beleesik abba a hibába, hogy ősszel a kétfrontos harc miatt pontokat veszít, és ezért nehezebb az NB I-ben a tavasza.
Bevallom, így a hazai pontvadászat előtt nem mernék azért nagy pénzt rakni arra, hogy nem a Fradi lesz a bajnok. Borbély Balázs jó úton van afelé, hogy bebizonyítsa a még kétkedőknek: valóban remek edző.
fotó: gettyimages
