A magyar férfi vízilabda-válogatott Rotterdamban megtapasztalta, milyen az, amikor egy meccs csak félig tart. Az első két negyedben minden stimmelt: fegyelmezett védekezés, kapott gól nélküli nyitány, olyan vízilabda, amire még a horvátok is bólogattak. Aztán jött a szünet utáni valóság, és vele együtt a horvát válogatott is.
A világbajnok rivális fokozatosan átvette az irányítást, a magyar emberelőnyök pedig inkább statisztikai adatként funkcionáltak, mint valódi fegyverként. A harmadik negyedben eldőlt minden: 5–1 ide, ritmusvesztés oda, innentől a meccs már csak számolás kérdése volt. A záró etapban sem érkezett fordulat, a horvátok pedig higgadtan menedzselték a különbséget.
Varga Zsolt nem kertelt: ha elöl elfogy a fegyelem, hátul sincs csoda. Két negyed jó vízilabdával lehet szépen kinézni egy jegyzőkönyvben, néggyel viszont meccset lehet nyerni. Rotterdam tanulsága egyszerű: az Eb-n nem lesz elég a félidős verzió.
Rotterdam Kupa, 3. forduló:
Horvátország-Magyarország 13-7 (0-2, 4-3, 5-1, 4-1)
fotó: vizipolo.hu
