Ha valaki gyors teniszleckére vágyott, Halle tökéletes hely volt rá – csak épp Marozsán Fábián volt az, akinek osztották. A magyar fiú már a meccs elején elengedte az adogatását, és bár a fű gyors, ennyire azért nem kéne kapkodni. Kettős brékhátrány, majd egy szett, ami úgy ment el, mint a villamos a megállóból – hiába futott utána, Tomas Machac már rajta ült.
A második szett kicsit izgalmasabb lett, 2:2-nél még remény is derengett, de csak addig, míg Machac nem szólt, hogy „srác, ez az én pályám”, és visszabrékelt. Onnantól kezdve csak az volt a kérdés: hány perc van még hátra az edzésig Eastbourne-ben.
Fábián önkritikája tiszteletre méltó: „össze-vissza ütögettem, semmi nem működött”. Legalább őszinte – nem úgy, mint a játéka csütörtökön. De nincs para, Eastbourne már vár, főtábla is lehet belőle, és talán ott a fű sem lesz ilyen… csúszós.
