@ar VAR… – vélemény

Néhány éve bevezették a labdarúgásba azt a szabályt, hogy a kétes pillanatokat tizenegyesgyanús esetekben, leshelyzetekben, kapott, vagy adott gól után vissza lehet nézni, és egy stúdióban lévő kis bizottság segíthet a felvételek megnézése után a pályán lévő játékvezetőnek, hogy másítsa meg, vagy éppen hagyja jóvá a döntését.
Nos, valahogy még mindig nem segít a technika a népes bírói csapatnak, hiába vannak már mindennel együtt annyian, mint szinte a futballozó játékosok. Néha a nyilvánvaló, több szögből unásig ismételt, mindenki számára nyilvánvaló jelenetek után is hajmeresztő ítéletek születnek, és az ember csak vakargatja a fejét, hogy mi a jó Istent csinálnak az általában kilencven percre nagyon magabiztos, határozottnak tűnő, néha felsőbbrendűséget sugárzó sporttársak.
Ezen a világbajnokságon – nem meglepő módon – mintha a kicsik kárára tévednének többet. Carlos Queiroz, a ghánaiak portugál szövetségi kapitánya nem rejtette véka alá lesújtó véleményét, amiért csapata nem kapott meg egy nyilvánvaló tizenegyes gól nélküli állásnál, Anglia ellen a mérkőzés hajrájában, amikor a szigetországi bekk konkrétan derékmagasságban a támadó elé vetődve akadályozta meg a csatárt a gólszerzésben, de a játékvezetői csapat arra sem méltatta az esetet, hogy „megvideózza”. Az ember néha összeesküvés-elméleteket gyárt, az angolok esetleges vereségével a továbbjutás talán nem került volna veszélybe, de az elsőség igen, így korábban jöhetett volna az egyenes kieséses szakaszban egy olyan rangadó, amin esetleg egy nagynak búcsúznia kellett volna.
Aztán itt van egy nagyon friss eset.
Ezen sorok pár perccel azután íródnak, hogy Sané megszerezte Ecuador ellen a vezetést Németországnak, ám a gól előtt az európai válogatottból Aleksandar Pavlovic konkrétan olyan magasra emelte a lábát, amikor beesernyőzte az ellenfelét, hogy amikor engedte le, akkor rúgta fejbe a dél-amerikai játékost. Az összes ecuadori játékos és a szövetségi kapitány egyszerre reklamált, de Tori Penso játékvezető hölgx olyan határozottan mutatott a középpontra, mintha egy Tinder-randin hajtotta volna el azt az urat a megismerkedés után 4 másodperccel, aki a társkereső oldalon a képek alapján még dúshajúnak, egészséges fogazatúnak és kisportoltnak tűnt, aztán a valóságban kopasz, fogatlan, pocakos bácsiként jelent meg a lebeszélt helyen.
Nem kérdés, amíg a szubjektumnak szerepe lesz a döntéshozatalban, nincs az a technika, ami ne generálna vitákat, csak így sokkal idegesítőbb is, ha úgy születik rossz ítélet, hogy mindenki látja, mi lett volna a jó…