A cserék művészei – vélemény

Akadnak edzők – persze jószándéktól és hittől vezérelve –, akik az egyenes kieséses szakaszban, döntetlen állásnál a hosszabbításban az utolsó percben cserélnek, és kifejezetten a tizenegyesekre specializálódott labdarúgókat vetnek be, legyen az mezőnyjátékos, vagy éppen kapus.
A metódus megteremtője Louis Van Gaal, a korábbi holland szövetségi kapitány volt, aki a 2014-es világbajnokságon, a Costa Rica elleni negyeddöntő 120. percében cserélte le első számú kapusát, Jasper Cillessent, és beküldte Tim Krult. A húzás akkor még bevált, a még be sem melegedő hálóőr két lövést is védett, a narancsosok pedig bejutottak az elődöntőbe.
Valami ilyesmit szeretett volna látni pénteken az ausztrálok szövetségi kapitánya, amikor az addig parádésan teljesítő kapusát, Patrick Beacht a 118. percben lehívta a pályáról és a rutinos Patrick Ryant küldte be helyette. Utóbbi a maradék időben nem ért labdához, aztán a tizenegyesrúgások során is csak akkor, amikor kiszedte a lasztit a hálóból, az afrikaiak négy kísérleténél mindössze egyszer talált irányt, akkor sem tudott hárítani. A hősnek kiszemelt Ryan így maradt olyan mellékszereplő, akit bár belöktek a rivaldafénybe, mégis láthatatlan maradt.
A másik oldalon viszont jól sült el a változtatás, a 120. percben Mahmud Száber nyilvánvalóan azért lépett pályára, hogy beverje saját büntetőjét, és ezt az első körben kíméletlenül is megtette, neki viszont elég volt egyetlen érintés, hogy sokat tegyen a továbbjutásért.
Egyébként az esetek többségében azt látjuk, hogy nem jönnek be általában ezek a cserék, hiszen hiába rendelkezik valaki káprázatos rúgótechnikával, vagy érzi meg remekül, merre rúgja a támadó a labdát, ezekben a kiélezett szituációkban a fej tisztasága, a mentális erő szinte fontosabb, mint a jó technikai kivitelezés, a kettő együtt jár kéz a kézben.
Az ausztráloknak most nem jött be, a fáraók viszont nem mumifikálódtak, nagyon is élnek, és a nyolcaddöntőben Argentína ellen még nagyobbat dobbanthatnak.