Nem a semmiből jött ez a maflás – vélemény

Van az a pont, amikor már nem lehet a múlt mögé bújni. Az olasz futball most ide jutott. Harmadszor maradhatnak le a labdarúgó-világbajnokságról, és ez már nem balszerencse, nem egy rossz nap, nem egy bírói ítélet. Ez minta. Rossz minta!

Mert közben a világ elment mellettük. Az a régi, kényelmes felosztás, hogy vannak a „nagyok”, meg vannak a „kicsik”, egyszerűen megszűnt. A pályán ma már nem a címer játszik, hanem a munka. A tempó, a fegyelem, a koncentráció, az alázat. És ebben most Olaszország nem volt jobb annál az ellenfélnél, amely papíron jóval mögötte áll. Bosznia-Hercegovina bizonyított, de az olaszok nem a pótselejtezőn bukták el az egészet…

Lehet kapaszkodni egy kiállításba, egy elmaradt piros lapba, de ez csak tüneti kezelés. A lényeg az, hogy ez a csapat nem tudott fölé nőni a helyzetnek. Márpedig az igazi nagycsapat ismérve pont ez lenne. Hogy akkor is nyer, amikor nem megy. Hogy akkor is megoldja, amikor nincs kényelmes tere. Most nem oldotta meg. Most sem oldotta meg.

És ez nem csak a pályán dőlt el. Ez évek óta épül. Vagy inkább nem épül. A rendszer nem reagált időben, a döntések nem voltak elég élesek, és valahol elveszett az az alap, ami régen az olasz futball sajátja volt.

Gabriele Gravina szövetségi elnök próbál kapaszkodni, és rendszerszintű problémákról beszélni. Részben igaza van. De az ilyen vereségek után a mondatok már kevesek. Ilyenkor nem kommunikáció kell, hanem irányváltás. És persze ott van a pálya szélén Gennaro Gattuso teljes csapata, amelynek ez a maflás nem a semmiből jött. Benne volt a levegőben. Egy ideje már ott keringett, csak most csapódott le igazán.

Az olaszok mindig büszkék voltak arra, hogy értik a futballt. Most újra meg kell tanulniuk. Nem a múltból, hanem a jelenből. Mert ma már nincs kiscsapat. Csak jól felkészített és rosszul felkészített van. Ez a különbség. És most az olaszok a rosszabbik oldalon álltak.