A sportvilág egyik legnagyobb kollektív pánikrohama volt, amikor kiderült: a klasszikus öttusából eltűnik a lovaglás. Sokan már a sportág végét vizionálták, és hát lássuk be, a magyar szakmai közvélemény egy része is úgy szipogott, mintha legalábbis a huszárságot törölték volna a nemzeti tantervből.
Aztán jött a valóság. És jöttek a magyarok.
A madridi öttusa Európa-bajnokság éremtáblázata úgy néz ki, mintha direkt cáfolni akarná a vészmadarakat: három arany, egy ezüst, két bronz, az első hely az összesítésben – lovak nélkül. Guzi Blanka és Koleszár Mihály a vegyes váltóban is győzött, miközben a női és férfi csapat egyaránt tarolt. Hogy stílusosan fogalmazzunk: a magyar öttusa nemhogy túlélte a ló nélküli átállást, de konkrétan megnyergelte a mezőnyt.
És hogy mi a titok? Alkalmazkodás. Guzi Blanka már a kezdetektől világosan beszélt: nem siránkozni kell, hanem megoldani az új helyzetet. Lovak helyett akadálypálya? Akkor azt kell legyőzni. És tessék, most azok is elismerően bólogatnak, akik tavaly még lólépésben tolatva menekültek volna a reformok elől.
A tanulság? A sportágak változnak. A világ változik. És akik nemcsak nosztalgiázni tudnak, hanem alkalmazkodni is, azok nyernek. A magyar öttusa éppen ezt tette: elfogadta az új szabályokat – és az élre tört. Mert a siker nem a felszerelésen múlik, hanem a mentalitáson.
Lovak nélkül is tudni kell vágtázni. Mi, magyarok, most ezt is megmutattuk.
fotó: facebook.com/hunpentathlon (Belák János)
