A pénz nem akadály. A szövetségi támogatás nem kell, így jöhetnek a légiósok dögivel. Tíz éven belül Bajnokok Ligája csoportkörös szereplés a cél, vagyis egyáltalán nem aprózza el a vezetőség a legnagyobb támogatóval karöltve. Aztán elmegy a csapat Kazincbarcikára, és olyan sima vereséggel jön haza, hogy még kérdőjelek sincsenek, csak lehajtott fejek, halk sóhajok, meg aztán szurkolói düh, számonkérés és kilátástalanság. Hiába tűnt úgy tavaly, hogy a magyar olajipari vállalat beszállásával Újpesten még az egyre korosabb Szusza stadion kerítése is kolbászból lesz, az építkezés nagyon lassan zajlik. Vagy éppen nem is zajlik, hanem inkább az látszik, mintha egy nyolcvanas évekbeli magyarországi melós brigádot figyelnénk, ahol vannak néhányan, akik lapátolnak, dolgoznak, a többiek meg a szerszámon támaszkodva, piros Symphoniát szívva figyelik, természetesen három Kőbányai és ugyanennyi kevert legurítása után. Néha az látszik, mintha nem is lenne érdekes, hogy mi lesz ennek az építkezésnek a vége, csak a fizu legyen meg és még a következő hónapot is vészeljék át. No de a brigádvezetők sem tűnnek magabiztosnak és jó irányítónak, egyrészt mert valószínűleg rosszul választották ki a melósokat, vagy éppen ők maguk nem tudják összehangolni a munkát.
Így aztán hiába kerül néha-néha egy-egy sor tégla a másikra, a következő héten vissza is kell bontani, mert kiderül, hogy nem jó az alap. A legfájóbb ebben egyébként az, hogy az újpestiek jelentették ki egyedül határozottan az évad előtt, hogy ők nem veszik figyelembe az MLSZ „magyar szabályát”, nem is törekednek arra, hogy a saját kerítésükön kívül lássanak, és esetleg részt vegyenek abban a törekvésben, amelyet emitt kényszerből, amott tudatosan csinálnak, vagyis hogy egy kicsit jobb legyen a magyar futball azáltal, hogy a hazai nevelésű játékosok szerepet kapnak. Látjuk: a tucatlégiósok semmivel nem jobbak a a magyar játékosoknál, akik szerencsére a szabályozás hatására egyre nagyobb szerepet kapnak más klubokban. Szóval Újpesten van min gondolkodni, gondolkodni stratégián, hosszú távú koncepcióban – és az sem baj, ha a döntések a klub identitásának megfelelően, a tradíciókhoz méltóan történnek.
fotó: mti
