A vb első hete után végre kaptunk egy meccset, amely emlékeztetett arra, miért szeretjük ezt a játékot. Az Anglia-Horvátország 4-2 nemcsak a torna eddigi legjobb mérkőzése volt, hanem az első igazi világbajnoki rangadó is, amelyben minden benne volt: hat gól, fordulatok, sztárok, tempó, hibák, bravúrok és dráma.
A torna első napjaiban több nagycsapat is inkább a biztos eredményre törekedett. Portugália például nem bírt Kongóval, Spanyolország több mint kétezer passz után sem talált be a Zöld-foki-szigeteknek, a franciák és a németek ugyan nyertek, de sokszor inkább a papírforma érvényesült, mintsem a futball ünnepe. Dallasban viszont végre felcsendült a világbajnokság igazi hangja.
A horvátok kétszer is visszajöttek a meccsbe, Luka Modric pedig 40 évesen is bizonyította, hogy még mindig képes irányítani a játék ritmusát. Csakhogy ezúttal a generációváltásról szólt az este. Jude Bellingham úgy futballozott, mint aki nem a jövő, hanem már a jelen legnagyobb középpályása. Harry Kane két góllal jelentkezett, Marcus Rashford pedig lezárta a vitát.
A 4-2 talán túl szigorú a horvátokra nézve, mert sokáig meccsben voltak, de az angolok a második félidőben olyan sebességre kapcsoltak, amelyet jelenleg kevés válogatott tudna követni ezen a világbajnokságon.
Persze egyetlen csoportmeccsből még nem lesz világbajnok senki. Anglia azonban küldött egy üzenetet a mezőnynek: az előző két Európa-bajnokság ezüstérmese nem turistaként érkezett Észak-Amerikába.
Ha a vb első hete csak előétel volt, akkor az Anglia-Horvátország volt az első igazán kiadós fogás. És egyelőre nehéz elképzelni, hogy a csoportkörben bármi felülmúlja ezt a 90 percet.
