Érdemes volt kedden és szerdán a labdarúgó Magyar Kupa elődöntőit megnézni, főleg a helyszínen, de még a tévéképernyők előtt is. Két százhúsz perces csatát láthattak a szurkolók, a végén tizenegyesekkel, és elképesztő izgalmakkal. Időrendi sorrendben kezdjük a Honvéd–ZTE párharccal, ahol a másodosztályú fővárosiak óriási csatára késztették a zalaikat, és percekre voltak a döntőbe jutástól, csak éppen a 92. percben jött Lucas Alfonso, egyenlített és hosszabbításra mentette a meccset az első osztályú együttes számára. A ráadásban még volt egy gólváltás, a tizenegyeseknél az egerszegiek koncentráltak jobban. A ZTE álomszerű idénye így folytatódik, és nem csak a bajnoki dobogó harmadik fokára érhet oda, hanem fennállása során másodszor a Magyar Kupát is megnyerheti, erre tavaly nyáron senki sem gondolt Zalában. A titok nem más, mint a következetes, játékoskeretre szabott szakmai munka, a kiváló szemmel megtalált és kiválasztott külföldi labdarúgók, illetve a sikeréhes, máshol kevesebb lehetőséget kapó magyar játékosok beépítése. No meg a türelem, ne felejtsük, ez a Zalaegerszeg az ősszel, a 10. forduló után még kiesőhelyen állt, ám a játékminőség utána eredményességgel is párosult, így száguldott a bajnokság élmezőnyébe, és a Magyar Kupa döntőjébe. A Honvédnál nagyon csalódottak lehetnek a klub alkalmazottai, az NB I-es visszajutás mellett a kupadöntő valódi figyelemfelkeltő lett volna mindenki számára, hogy a kispestiek visszatértek a magyar futball elitjébe. A Honvédot nem focizta le a ZTE, sőt, bizonyos szakaszokban ellenfele fölé is nőttek Hangya Szilveszterék, végül a szerencse elpártolt mellőlük, szereplésük így is dicséretes. Ha lehet, még nagyobb jelentősége volt a szerdai találkozónak, az FTC–ETO elődöntőnek. A felek a bajnoki aranyért futnak versenyt, vasárnap Győrben a Rába-partiak 1–0-ra verték a legnagyobb riválist és három fordulóval a zárás előtt három pontos előnybe is kerültek. Ezek után három nappal jött a kupaelődöntő, immár a IX. Kerületben, és a dicsőségen keresztül a lélektani következmények miatt is fontos lehetett ez a találkozó. Ha a győriek nyertek volna, olyan gyomrost vittek volna be a Fradinak, ami valószínűleg a bajnokságra is kihatna. A Ferencváros elvesztette volna az egyik lehetőségét, hogy trófeát nyerjen az idényben, a második viszont már nem az ő kezében van, ezért még nagyobb nyomás alatt futballozhattak volna. Viszont a Fradi 2–2 után tizenegyesekkel nyert, és most felszabadult, mert a Magyar Kupát megnyerheti, a győrieknek viszont a bajnoki cím megszerzése maradt csak, és elképesztően csalódottak lennének, ha még az is kicsúszna a kezük körül. Ez is teher, hiszen az üldözött vad szerepe elképesztően nehéz, egy botlás, és szétrobbannak az álmok. Az ETO azért is szomorú lehet, mert a tizenegyespárbaj során kétszer is lehetősége volt előnybe kerülni, de a Fradi rontásait rögtön győri hibák követték, végül ötből csak két büntetőt lőttek be a Győr-Moson-Sopron vármegyeiek, ezzel pedig nem lehetett döntőbe jutni. Május 9-én sok tízezer ember vándorol majd a Puskás Arénába, ahol az elmúlt évek egyeduralkodója és az idény meglepetés-csapata méri majd össze erejét a Magyar Kupáért. Örülhetünk, hogy ilyen végjátéka van ennek a sorozatnak.
fotó: mti
