Előre kalkulált vereség, Portugáliában ki lehet kapni. Nagyjából a selejtezősorozat elején ezt mondtuk a negyedik forduló párosítására. Akkor azonban nem láttuk, miként alakul a csoportunk, amelyben féltávnál a pótselejtezőt érő második helyen állunk, a célkitűzéseknek megfelelően. A jelenlegi négy pont helyett lehetne akár hét is, ha Írországban 2–0-ról nyerünk és nem egyenlítenek a szigetországiak, illetve a portugálok elleni budapesti összecsapás hajrájában mi egalizáltunk, csak szinte azonnal gólt kaptunk, és vesztesen hagytuk el a pályát.
Ha hét pontunk lenne, mondhatnánk, hogy akár a csoportelsőségre hajtunk, de messze nem ez a realitás. Portugália a világ egyik legjobbja, tele klasszissal, sztárral, két ugyanolyan csapatot is kiállíthatnának. Persze láttuk őket szenvedni is, mondjuk pont legutóbb, szombaton, amikor nem nagyon tudtak mit kezdeni azzal, hogy az írek betolták a kapujuk elé a buszt és csak egy kései fejes mentette meg őket a blamától.
Közben mi otthon hoztuk a kötelezőt az örmények ellen, így azért felszabadultabban utazhattak a srácok Lisszabonba, de remélhetőleg tényleg azzal a szándékkal repültek el, ahogy Marco Rossi szövetségi kapitány mondta, vagyis a győzelem a cél. És persze, erre kevés az esély, de több szempontból is jó lenne megtréfálni a portugálokat.
A legfontosabb, ha sikerülne pontot, pontokat szerezni, valamennyi előnyt jelenthetne az írekkel és az örményekkel szemben az utolsó két fordulóra. Ha meglepetést okozunk, azzal azt is elérjük, hogy a portugálok még nem jutnak ki a világbajnokságra és legalább az utolsó előtti fordulót véresen komolyan kell venniük idegenben, az írek ellen. Bármi történik kedd este, a magyar válogatott sorsa a saját kezében lesz, csak az nem mindegy, mekkora lesz a győzelmi kényszer és az ezzel járó teher az utolsó két játéknapon, előbb Örményországban, aztán itthon, Írország ellen.
fotó: mti
