Kísért a múlt, de jó lenne, ha most a végén örülhetnénk. Bő két évvel ezelőtt olimpiai selejtezőtornát játszott a magyar női kosárlabda-válogatott Sopronban, a négycsapatos mezőnyben három játéknapot rendeztek, az utolsó előtt ment az össznépi számolgatás. A viadal záró találkozója, a mieink spanyolok elleni meccse lehetett volna már tét nélküli, ha Kanada legyőzi Japánt, de a távol-keletiek nyertek, mi pedig csak akkor juthattunk volna ki a párizsi játékokra, ha legyőzzük a világ egyik legerősebb válogatottját. A magyar csapat szenzációsan játszott, a 22. percben 22 ponttal vezetett, tombolt a Novomatic Aréna közönsége, történelmi tettet készült ünnepelni. Csak aztán a már tét nélkül pályára lépő spanyolok becsületből még inkább hajtani kezdtek, a mieink pedig berezeltek a nagy lehetőségtől és egy elképesztő leolvadás után végül a rivális nyert egyetlen ponttal, a magyar csapat lemaradt az olimpiáról. Jelenleg Isztambulban zajlik a világbajnoki kvalifikációs torna, az utolsó játéknapot kedden rendezik, a magyar válogatott pedig megint ott toporog a kijutás kapujában. Utoljára 1998-ban jártunk vb-n, és most megint itt a sansz. Az igazat megvallva ha minden a papírforma szerint alakult volna, akkor már vasárnap ünnepelhettek volna Völgyi Péter tanítványai, csak megint volt egy olyan mérkőzés, amely meglepetéssel ért véget. Szerintem kitalálják melyik volt az: Japán ismét legyőzte Kanadát… A nagy matekozás így megint mehet, a magyar csapat számára szerencsére most több kedvező forgatókönyv is van. A nap a japánok argentinok elleni meccsével kezdődik, amelyen ha a dél-amerikai együttes nyer, kijutottunk a vb-re. Ha nem így alakul, akkor jön a Kanada–Ausztrália összecsapás, amelyen az auszik már csoportgyőztesként, eleve is biztos vb-résztvevőként lépnek pályára, és ha a juharlevelesek megverik őket, akkor az megint a mi kvalifikációnkat is jelenti. Ha ez a két meccs sem a szánk íze szerint alakul, akkor nincs mese, le kell győzni a házigazda törököket, akik nagy eséllyel már szintén biztos világbajnoki résztvevőként lépnének pályára. Ha jól sejtem, most sokan megijedtek egy kicsit, mert eszünkbe juthat a magyar betegség, vagy balsors, ami csapatainkat sújtja a legélesebb helyzetekben. De higgyünk abban, hogy most végre mellénk áll Fortuna, vagy éppen Juhász Dorkáék tudása lesz elég, hogy 28 év után végre ott legyünk egy világbajnokságon!
fotó: mti
