A doppingellenőrök 2024-ben is becsülettel dolgoztak: több mint 297 ezer mintát elemeztek világszerte, ami szép szám, még akkor is, ha a sportolók ettől nem lettek látványosan tisztábbak – de koszosabbak sem. A WADA friss jelentése szerint nőtt a tesztelések száma, a pozitív esetek aránya viszont makacsul nem akart elszállni. Maradt nagyjából ott, ahol eddig volt, mintha a statisztika is csak vállat vont volna.
Vért vettek, vizeletet gyűjtöttek, beszáradt vérfoltot elemeztek, növekedési hormonra vadásztak – mindent, amit a modern tudomány és a doppingellenes elszántság megenged. Az eredmény: stabilitás. A számok azt sugallják, hogy vagy mindenki nagyon megtanult tisztának maradni, vagy legalábbis nagyon jól tanult meg nem lebukni.
A rangsor élén sem történt forradalom: India továbbra is vezeti a „legtöbb pozitív eset” nem túl elegáns listáját, mögötte Franciaország és Olaszország próbál felzárkózni, Oroszország és az Egyesült Államok pedig tartja a tempót. Tanulság? A doppingellenőrzés működik, a dopping pedig – meglepetés – még mindig létezik. A számok nőnek, az arány marad, a sportvilág pedig megy tovább, mintha ez lenne a legtermészetesebb rend a világon.
