26 év után ismét kiesett a Fehérvár FC a labdarúgó NB I-ből. A piros-kékek tulajdonosa, Garancsi István egy forintért adná el a klubot a városnak, már-már méltatlan levelezés zajlik közte és Cser-Palkovics András polgármester között. A tény azonban tény: a „Vidi” a nyártól a másodosztályban szerepel. De nézzük öt pontban, miért jutott idáig.
GAZDÁTLANSÁG
Garancsi István 2007-ben szállt be az akkor csődközelben álló Videotonba, nélküle minden bizonnyal megszűnt volna a klub. Irányítása alatt a fehérváriak háromszor nyertek bajnokságot, egyszer Magyar Kupát, kétszer szerepeltek az Európa Liga csoportkörében. A Videoton neve eltűnt, a Mol névadó szponzorként érkezett, majd miután a csapat 2023 májusában majdnem kiesett, távozott is. Onnantól sem mez-, sem névadó szponzora nem volt a fehérváriaknak, csak a központi támogatások érkeztek. Az ország egyik leggazdagabb embere, Garancsi István érezhetően nem foglalkozott a klubbal, sőt, úgy tűnt, inkább már kivenne belőle, mint betenne, így az elmúlt két évben sorra adta el a piacképes labdarúgókat, akiket ingyen megszerezhető, vagy kölcsönben érkező játékosokkal helyettesített. A vezetőedzők kiszolgáltatott helyzetben mindig újraépítkeztek, hosszú távú stratégiát így lehetetlen volt kidolgozni.
VEZETŐ NÉLKÜL
Miután 2023 őszén Juhász Roland felállt a sportigazgatói székből, onnantól szakmai irányító nélkül maradt az egyesület. A mindenkori vezetőedzőnek nem volt szakmai felettese, ma sem tudni, ki nézte ki a játékosokat, kinek a szakmai javaslata alapján adtak el futballistákat, kik tárgyaltak a labdarúgókkal, satöbbi, satöbbi… A hírek szerint a legtöbb fontos döntés, amely sürgősnek tűnt, elhúzódott, nem egyszer lehetetlen volt elérni a tulajdonost. A klub ügyvezetője, Balogh Attila Levente nem a labdarúgás világából érkezett, vélhetően a szakmai döntéseket nem ő hozta.
ÁLLANDÓAN CSERÉLŐDŐ JÁTÉKOSKERET
A 2023-as idény vége után elkezdődött az elvándorlás Fehérvárról. A 2023–2024-es évadban a megmaradókkal és néhány megszerzett játékossal Bartosz Grzelak a negyedik Bese Barnabást, Gergényi Bencét és Mamoudu Karamokót. Fehérvárra Pető Tamás került, aki leginkább kölcsönbe tudott labdarúgókat szerezni. A Vidi így sem szerepelt rosszul, stabilan a középmezőnyben állt, a télen viszont újabb eladási hullám kezdődött, ment a házi gólkirály szlovén Gradisar, ahogy a csapatkapitány Csongvai Áron is, helyükre néhány légiós érkezett, mint később kiderült, a szerb Saponjicson kívül sokat nem értek. A jövés-menés közben erős csapategység nem alakulhatott ki.
ROSSZ DÖNTÉSEK
Az átigazolási politikáról már esett szó, a drága portéka helyett beszerezték az olcsót, nyilván a minőséget így nem lehetett tartani. A kispadon viszont Pető Tamás jól dolgozott, a külső szemlélők szerint is kihozta a maximumot a keretből. Aztán áprilisban a Vidi elbukta a ZTE és a Nyíregyháza elleni kiesési rangadót is, közben kiesett az MTK ellen a Magyar Kupa negyeddöntőjében, Petőnek mennie kellett. A Fehérváron élő Tímár Krisztián ugrott be az utolsó hat fordulóra, neki kellett volna megmentenie a Fehérvárt, ám ebben az időszakban a fehérváriak mindössze egy döntetlenre voltak képesek és két gólt rúgtak… A csoda az, hogy így is volt esélyük még az utolsó fordulóban is a bennmaradásra.
BIZONYTALANSÁG
A legrosszabb, ami egy labdarúgót érinthet. A hírek szerint a klubnál évek óta nincs igazi tulajdonosi, vezetői eligazítás, kommunikáció, minden lassan halad, mai szinten nem profik a körülmények. A játékosok nem tudtak előre tervezni, a vezetők (?) a következő idényre sem kezdték meg a tárgyalásokat a labdarúgókkal, lényegében úgy harcolt a csapat, hogy annak tagjai semmit nem tudtak a jövőjükről. A pályán elért eredménytelenség egyre inkább elbizonytalanította a játékosokat, egyenes út vezetett az NB II-be. De hogy lesz-e egyáltalán másodosztály Fehérváron, az is kérdéses, Garancsi István a városra akarja tolni a klubot, ahol most őrült tempóban megoldást keresnek, hogy megmeneküljön a magyar futball egyik tradicionális, nagy eredményeket elérő vidéki klubja.
