Ez nem meglepetés, a Liverpool sztárja egyben a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya is, minimum egy polccal feljebb helyezkedik el a többieknél, képességei kiemelkedőek, jelenleg a legismertebb honfitársunk a világon.
Nyilvánvalóan nagy ez a teher, és néha talán ezért is egyre frusztráltabbnak tűnik. Pedig nem itthon szocializálódott, tinédzser kora óta teli stadionokban futballozik, sokszor ellenséges környezetben, és már azt is megszokhatta, hogy őt faragják az ellenfél védői, piócái. Az utóbbi időben mintha többet foglalkozna a külső körülményekkel, mint kellene, és ez egy idő után biztosan a teljesítményére is kihat majd.
Hagyjuk is, hogy a sajtó felé milyen kiszólást ejtett, valószínűleg hasonlót Angliában soha nem tesz majd, mert ott ízekre szedik ennek a tizedéért. Azonban sokkal fontosabb, hogy a pályán milyen a testbeszéde, a gesztikulálás, a mozdulatok, s ezek most nem azt mutatják, mintha éppen a legnagyobb lelki békéjét élné meg.
Nyilván ez annak is köszönhető, hogy a válogatottban elfogytak azok a játszótársak, akikkel támadásban leginkább tud és szeret futballozni, óriási minőségesést tapasztal maga körül, és amíg az ukránok elleni, múlt pénteki összecsapáson pont ezért minden akcióban részt akart venni és jól is futballozott, addig hétfőn, Észak-Írországban sokszor a pálya szélére húzódott, előfordult, hogy percekre eltűnt, és ahogy a csapat, úgy ő is csak az utolsó fél órában volt aktív. Minőségileg egyértelmen a teljes magyar csapat fólé nő, de nagyon nehéz lehet neki olyan társakkal játszani, akiket nem ismer, akik (még) nem képesek azon a szinten gondolkodni és cselekedni, amit ő megszokott.
Ezt viszont kezelni kell egy olyan ikonnak, mint Szoboszlai Dominik, és nem szabad a közönséggel, vagy az ellenfél esetleges provokátoraival foglalkoznia.
Szoboszlai a grúzok ellen ott lesz a pályán, bízunk benne, hogy góllal csendesíti majd el a sötétből újra előbukkanó kritikusait.
fotó: gettyimages.com
