Mint amikor tavasszal az első napsugarak életre hívják a hóvirágokat, úgy kerültek elő azonnal a károgók a magyar válogatott Ukrajna elleni veresége után. Azonnal kétballábas lett mindenki, sokaknak munkát kellene inkább vállalniuk, egyébként is, ne egyesek (azaz az adófizetők) pénzéből rugdalózzanak a fiúk, mit képzelnek magukról. Erre jött még rá, hogy néhány ezer drukker a hatvanból fütyült az ukrán himnusz alatt, és persze a meccs végi balhéért is egyedül Szoboszlai Dominik a felelős.
Nézzük, mi lett volna, ha Lukács Dániel kapufája, vagy Bolla Bendegúz üres kapus helyzete bemegy. Minden bizonnyal a mieink előtt nagyobb területek nyílnak, nem kell az amúgy remekül védekező, betömörülő ukránokon fogást találni és nagyobb esély van arra, hogy megnyerjük a mérkőzést. Akkor a károgók most csöndben lennének, elvileg kötelező feladatot emlegetnének, és várnák, hogy Észak-Írországban majd bukik Marco Rossi együttese.
A tény az, hogy a magyar válogatott nem tudott gólt szerezni, és hiába hajtott, küzdött, elveszítette a mérkőzést. El kell ismerni, hogy Sallai Roland és Varga Barnabás hiányában nem volt minőségi a támadójáték, de azt nem veheti el senki a csapattól, hogy nem igyekezett volna. A magyar futball még mindig nincs abban a helyzetben, hogy elbírja, hogy három legfontosabb támadójából kettő hiányozzon.
Keseregni nem szabad, hétfőn, Észak-Írországban remek vizsga következik, meg lehet mutatni mindenkinek, hogy igenis bátor, összetartó ez a társaság, és tud a sérülések ellenére is eredményesen futballozni.
Ha nem, még nagyobb lesz az elégedetlenség és az akár gyökeres változásokat is eredményezhet a válogatottnál.
fotó: gettyimages.com
