Egy olimpia szintű esemény nem falusi futóverseny, ahol a célban egy fröccs és egy bóvli érem jár! Az olimpiai medál szent tárgy: évek, évtizedek munkája van benne. Ehhez képest Milánó-Cortinában érmek törnek, leesnek, eltűnnek, mintha egy vásári tomboláról beszélnénk. Ebba Andersson ezüstje három darabban landol a hóban, Breezy Johnson aranya lepottyan ünneplés közben, Alysa Liu érme szintén elszabadul. Ez nem balszerencse. Ez minőségi bukás (?).
És mielőtt valaki azt mondaná, hogy „apró technikai hiba”: nem az. Párizsban már láttuk ugyanezt. A nyári olimpián Muhari Eszter is jelezte, hogy az érme állapota messze volt az elvárhatótól. Akkor is magyarázkodás jött, most is vizsgálat indul. Csakhogy az olimpia nem tesztüzem, nem béta-verzió.
A sportoló a maximumot adja. A szervezőnek kötelessége ugyanezt tenni. Az éremnek nem csak csillognia kell, hanem bírnia is kell a pillanatot. Mert ha az ötkarikás érem nem állja ki az ünneplést, akkor ott nem a szalag szakadt el – hanem a rendszer.
fotó: facebook.com/OlimpiadiMilanoCortina2026
