Diósgyőrben ismét megtalálták a legegyszerűbb megoldást: valakinek mennie kellett. A Kazincbarcika elleni 0–4 után ez a valaki most Kovács Zoltán lett. Azonnali hatállyal. A futballban ez általában azt jelenti: kell egy gyors reakció, hogy mindenki lássa, történik valami.
Csakhogy a kérdés az, tényleg ő volt a probléma? Kovács Zoltán nem tegnap esett be a diósgyőri öltöző ajtaján. A neve korábban Ligakupa-győzelemmel és Magyar Kupa-döntővel forrt össze a klubnál, és akkor még mindenki tudta: milyen érték egy olyan sportvezető, aki ismeri a klubot, a közeget és a magyar futball realitásait.
Most pedig egy rossz sorozat, egy megalázó vereség és egy kiesőhely elég volt ahhoz, hogy véget érjen a történet.
A futball azonban ritkán ilyen egyszerű. Egy sportigazgató nem rúg mellé ziccerben, nem hagy üresen egy csatárt a tizenhatoson belül, és nem kap négy gólt hazai pályán. A pályán történtekért mindig sokkal többen felelősek, mint az az egy ember, akit végül elküldenek.
Kovács Zoltán távozott. Korrekt módon, konfliktus nélkül, sőt: még jókívánságokat is hagyott maga után.
A kérdés már csak az, Diósgyőrben ezzel tényleg megoldódik-e bármi.
fotó: dvtk.eu
