Negyven év. Ennyit kellett várni arra, hogy a magyar női kosárlabda-válogatott ismét bejusson a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé. A lányok Japánt intézték el 84-63-ra, úgyhogy most már hivatalosan is lehet hátradőlni néhány percre, és feldolgozni: Magyarország vb-negyeddöntős.
Völgyi Péter úgy fogalmazott a meccs után: „kis ország, nagy siker”. Szép, szerény, kapitányhoz illő mondat.
Mi azért egy picit pontosítanánk: kis ország, brutálisan nagy csajok (persze a „nagy”-ot mindenki értse úgy, ahogy kell).
Mert amit Berlinben műveltek, arra nehéz ennél visszafogottabb jelzőt találni. Japán ugyan megpróbálta elrontani a magyar bulit, de a második negyedet leszámítva nagyjából annyi beleszólása volt a történetbe, amennyit a mieink engedtek neki. A vége 84-63 lett, ami egy világbajnoki ki-ki meccsen nem éppen az „éppen becsúsztunk” kategória.
Lelik Réka például úgy gondolta, ha már negyven éve várunk erre, adjuk meg a módját: 23 pontot rámolt be, és megkapta a meccs legjobbjának járó elismerést. Juhász Dorka közben tíz ponttal „csak asszisztált”, ahogy ő fogalmazott. Mondja ezt az elmúlt Euroliga-idény legjobbja. Van, ahol ezt hívják szerénységnek, máshol egyszerűen luxusnak.
És amikor Japán esetleg elkezdett volna azon gondolkodni, hogy ebből még lehet valami, Kiss Virág is jelezte: inkább ne.
A legszebb pedig tényleg az egészben, hogy ez a magyar válogatott nem egyetlen játékosról szól. Hol innen érkezik a tripla, hol onnan a pont, közben megy a védekezés, a kommunikáció, az egymásért melózás. Juhász szerint minden poszton extraklasszis játékosaink vannak.
Most pedig jön az Egyesült Államok. A címvédő. Az előző négy világbajnokság győztese. Harminchárom vb-meccs óta veretlen. Tele világsztárokkal.
fotó: mti
