A búcsú változatai – vélemény

Lionel Messi lesétált a futball igazán nagy színpadáról. Az argentin zseni ugyan klubszinten még folytatja pályafutását, de a válogatottban nem lép többet pályára, ezen a nyáron még rápakolt amúgy is csodás karrierjének eredménylistájára egy vb-ezüstöt, aztán bejelentette búcsúját.
Az argentin szövetség búcsúmeccset rendezett, ráadásul olyat, amelyen Messi villoghatott is, gólt lőtt, gólpasszokat adott, Benin nem jelentett nagy akadályt, lehetett ünnepelni a sztárt. Minden megható volt, magasztos és könnyfakasztó, ahogy azt egy történelmi alak elköszönése alkalmából kell.
Cristiano Ronaldo is üzent legnagyobb riválisának, örök vetélytársának, szép mondatokkal búcsúztatta azt a személyt, akivel mindig is versenyzett. A portugál csillag története viszont nem ennyire fényes, annyira hajszol még valamit válogatott szinten, hogy 42 évesen sem tud megalkudni, nem tudja elfogadni, hogy a válogatottjának új szövetségi kapitánya, Jorge Jesus már nem kivételezik vele, taktikai szempontokat mérlegel a szereplése kapcsán és az elmúlt majdnem 25 évben ilyenre azért nem akadt példa. Az első adandó alkalommal meg is történt a törés a felek között, Ronaldo hazugsággal vádolta mesterét, aki a mérkőzés alakulása alapján döntött úgy, hogy sztárja mégsem lép pályára, Ronaldo pedig elutazott, a közösségi médiában zajlott tovább az üzengetés.
CR7 hasonlóan nagy történelmi alakja ennek a sportágnak, mint Messi, de úgy tűnik, kevésbé lát reálisan. A saját szobrát már évek óta bőszen döntögeti, de még mindig nekifeszül, csak nem nyugszik. Pedig mennyire jó lenne azt látni, hogy ő is elégedetten, csibészes mosolyával, könnyeivel küzdve, egy csodálatos meccsen köszön el azoktól, akik bálványozzák. Remélhetőleg egyszer erre is sor kerül.