Magyar klubcsapat úgy lépett fel a világ egyik leghíresebb stadionjában, a patinás AC Milan ellen, hogy elharapja a torkát. Persze mindezt képletesen, de a ferencvárosi futballisták tényleg az első pillanattól komolyan gondolták, hogy le- és visszatámadásukkal már az ellenfél térfelén, sőt, tizenhatosa környékén labdát tudnak szerezni, így már nem is kell annyit bajlódni a támadásépítéssel, egyből helyzetbe is lehet kerülni. No, ezt persze nem lehet fejetlenül csinálni, kell egy edző, szakmai stáb, aki pontosan feltérképezi az ellenfelet, szinte méterről méterre beállítja a távolságokat, előre jelzi, melyek azok a pillanatok, amikor érdemes megindulni a „pressingre”, és persze kellenek ehhez azok a játékosok, akik elég értelmesek, hogy megértsék a feladatot, és végre is tudják hajtani azt. Az eredmény? A Ferencváros az első félidőben szinte a térfeléről nem engedte ki a Milant, és hatalmas helyzetei voltak – akkor még kimaradtak. A fordulás után enyhült valamelyest a nyomás, de az első gólnál pont a visszatámadás vezetett eredményre, a második találatnál pedig olyan kontra futott végig a pályán, hogy azt oktatófilmekben lesz érdemes mutogatni a későbbiekben. A Fradiban csütörtök este nem volt gyenge teljesítmény, mindenki a legmagasabb szinten hozta, amit tud, a közös akarat a sikeredző, Borbély Balázs útmutatásai alapján pedig győzelmet eredményeztek. Immár a negyediket, négy forduló után, egyre közeledik az a pillanat, hogy a Ferencvárosnak az alapszakasz után még a 16 közé kerülésért sem kell játszania, ott lesz a legjobb nyolcban nyolc forduló után.
fotó: mti
