Érdekes lenne az a játék, hogy a két hete, a Nemzetek Ligája küzdelmeinek előtt ki írta volna alá, hogy az első négy forduló után csoportmásodikak leszünk a B-divízióban Észak-Írország mögött két győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel – azt hiszem, az előzmények ismeretében én igen.
A magyar labdarúgó-válogatott támadógépezetének három legfontosabb tagjából kettő – Varga Barnabás és Sallai Roland – kiesett, Willy Orbán mellé is olyan párt kellett találni, aki ezen a szinten még abszolút nem rutinos, vagyis nagyon fontos posztokon szenvedtünk olyan vérveszteséget, amelyet futballunk jelenlegi helyzetében nagyon nehéz pótolni. Aztán folyamatosan estek ki további játékosok, a rajt pedig nem sikerült, Ukrajna és Észak-Írország ellen két összecsapáson rúgott gól nélkül egy pontot sikerült összekaparni, a szigetországiak ellen pedig volt egy nézhetetlen hatvan perce is Marco Rossi csapatának és rögtön sokan az olasz kapitány távozását követelték, a játékosokat pedig elküldték volna a krumpliföldekre kapálni.
Aztán a grúzok és az ukránok elleni második mérkőzés megmutatta, miért tudunk lelkesedni ezért a válogatottért. A tartalékos együttesünk már nem fogatlan oroszlánként harapott, hanem valóban szét akarta szedni az ellenfelet, ha kellett, minőségi különbséget is el tudott tüntetni, küzdött, harcolt és egy-egy látványos támadást góllal fejezett be, aminek a jutalma hat pont lett. Marco Rossi még mindig tud hatni a csapatra, a kulcsemberek megszakadnak a sikerért és példát mutatnak azoknak, akik most kerültek a válogatottba.
A legfontosabb, hogy az utolsó két forduló előtt van esély az első hely megszerzésére is, de a második pozíció is osztályozót biztosítana – no meg azt, hogy a következő Európa-bajnoki selejtezőcsoportok sorsolásánál ne a harmadik kalapból húzzanak minket.
Na, talán ez lenne a legfontosabb!
fotó: gettyimages.com
