A leghíresebb epizodista

Ha van elhíresült kommentátori felkiáltás, ez az, Gulyás László 41 éve, egy hűvös márciusi este üvöltette fájdalmasan a fehérvári éjszakába ezeket a szavakat, amikor a Videoton csereként beállt csatára mellé rúgta a tizenegyest ötödikként a Manchester United elleni visszavágó párbajában, pedig hős lehetett volna, ha betalál, az elődöntőbe jut a Vidi. Szerencsére Disztl Péter a következő angol próbálkozást úgy védte, hogy ki se pattant róla a labda, hatodikként ment a büntetőpont felé Vadász Imre, a többi pedig történelem…
Gömöri Ottó – kissé méltatlanul – ezzel az elhibázott tizenegyessel vonult be a magyar futball történetébe, és legnagyobb sportszakmai sikerét is Fehérváron érte el azzal, hogy az UEFA-kupában 1985-ben ezüstérmes lett.
Gömöri Ottó vasárnap hosszú betegség után elhunyt. Meglehetősen fiatalon, 64 évesen.
Furcsa, ha egy sportolóra úgy emlékszünk, mint aki elrontott, elhibázott valamit, miközben az egész pályafutása megsüvegelendő. Gömöri Egerben született, remek tehetség volt, ontotta a gólokat a felnőtt csapatban is – tinédzserként. Aztán mégis kölcsönadták Hatvanba, ahol klublegendává vált, az NB III-as bajnoki cím után a másodosztályban is kiemelkedett gólérzékenységével és sorban álltak érte az élvonalbeli csapatok. Ő a Videotont választotta, pedig a piros-kékek centere nem volt más, mint Szabó József, magyar és UEFA-Kupa-gólkirály. Két év, közte a nemzetközi kupamenetelés adatott meg Gömörinek a Videotonban, a sok sérülés megakadályozta, hogy kiteljesedjen, de visszatért Hatvanba, és végérvényesen ott maradt. A pályafutása után számtalan kisgyerek fordult meg a pályán a keze alatt, becsülettel, őszinteséggel, egyenességgel nevelte a kicsiket és persze a felnőtt csapatnál is dolgozott. Betegsége évekkel ezelőtt jelentkezett, tavaly tavasszal úgy tűnt, sikeres volt az operáció, most pedig jött a borzalmas halálhír.
No de emlékezzünk Gömöri Ottóra azzal, amilyen körülmények között elvállalta a tizenegyest és jobb, ha majd szóba kerül a neve, így gondoljunk rá…
Szóval a világhírű Manchester United elleni tizenegyespárbajban a Vidi 4–4-re állt, és már csak a fehérváriak rúghattak, vagyis meccslabdájuk volt. Kovács Ferenc korábban kereste, ki legyen az ötödik rúgó, de nem talált rá jelentkezőt, szinte mindenki majrézott. Az élete első felnőttmeccsén szereplő Faddi Mátét is megkérdezte a legendás mester, hogy vállalja-e, aki így felelt: „Feri bá’! Szerintem a tizenhatosig nem tudok elmenni idegességemben, nemhogy berúgni!”
Ekkor szólalt meg Gömöri: „Feri bá’! Majd én berúgom!”
A többiek megnyugodtak, Ottó az NB II-ben is büntetőrúgó volt, remek lövő technikával és nem is szokott hibázni. A United ellen végül kihagyta, de ő volt az, aki bevállalta, segíteni akart a csapaton, és el akarta cipelni a terhet, amit abban a pillanatban 30 ezer szurkoló a helyszínen, több millió meg a tévé előtt pakolt rá.
Gömöri Ottó végtelenül szerény, becsületes ember volt, aki hálát adott a sorsnak, hogy a Videotonban szerepelhetett – még ha epizodistaként is.
Emlékét örökre megőrizzük.