Szárnyaló cinegék

Nem tudni, hányszor énekelték el a szombathelyi drukkerek a Falco kosárlabda-csapatának játékosaival szerdán éjjel a „Nád a házam teteje, rászállot a cinege…” című dalt, de a korábbi évek tapasztalata alapján biztosan nagyon sokszor. A sárga-feketék a Szolnok elleni döntő utolsó, ötödik meccsén, idegenben iskolázták le ellenfelüket, ezzel megszerezték a klub fennállásának 7. bajnoki címét.
Nézzük meg, miért sikerült a szombathelyieknek nyerni, amikor az alapszakaszt és a Magyar Kupát is az Olajbányász nyerte meg korábban?
Nos, a Falco az idény közben sok nehézséggel küzdött, nem sikerült a légióskiválasztás, cserélgetni kellett a külföldieket, de Milos Konakov vezetőedző és stábja jól reagált, a s bár januárban lényegében újra kellett építkezni, a rájátszásra nagyon összeért a csapat.
A döntő 3. meccsét megnyerte a Szombathely idegenben, elvette a Szolnok pályaelőnyét, ráadásul a Tisza-partiak elvesztették a legjobbjukat, Somogyi Ádámot, akinek kiesése teljesen új helyzetet teremtett.
S bár a negyedik felvonáson már meccslabdája volt a Falcónak, a tét megnyomta Perl Zoltánékat, akiknek nem sikerült otthon behúzni az aranyérmet, vissza kellett menni az ötödik összecsapásra, Szolnokra. Aki járt már a Tiszaligetben, tudja, hogy ilyen helyzetben nagyon nehéz nyerni az ottani „pokolban”, a szombathelyiek viszont játszi könnyedséggel győztek, így a legnagyobb rivális otthonában vágták le a hálót a gyűrűről.
Konakov sokkal jobban meccselt kollégájánál, Vedran Bosnicnál, aki már Somogyi kiesése előtt is lényegében csak hét játékost használt, után hatot csapágyasra hajtott, így az ötödik összecsapásra a tíz főt forgató Falcónak sokkal több ereje maradt.
Lehetne még részletekről, lepattanókról, eladott labdákról, festékből szerzett pontokról beszélni, amelyek fontosak voltak a szombathelyi sikerben, a legfontosabb, hogy a Falco megérdemelte az aranyérmet, de a Szolnok is dicséretet érdemel, mert az elmúlt évek legjobb döntőjét láthattuk a férfibajnokságban. fotó: facebook.com/falcokc.hivataloshonlap