Tavaly rangadót játszott egymással a Ferencváros és a Puskás Akadémia labdarúgó-csapata. A 22 kezdőként pályára lépő játékos közül három volt magyar, és ez erősen gondolkodóba ejtette a szakmát, ellenérzést váltott ki a szurkolókból, lehet, hogy némi szerepe volt ennek az összecsapásnak abban, hogy a nyáron létrejött az az ajánlás, amelynek kereteiben öt magyar labdarúgót pályán kell tartani, ha valaki a központi támogatásokhoz hozzá szeretne jutni. A Fradi nagyon prüszkölt tavaly nyáron az új irányvonal miatt, Robbie Keane még most is rendszeresen ostorozza az ajánlást, amelyet becsületesen betartanak a IX. kerületiek, és egyébként nem is zuhant nagyot a teljesítményük azzal, hogy sokkal több magyart foglalkoztatnak, nyilván a rotálásnál van gondja azért a szakmai stábnak. Ellenben a Puskás Akadémia sokkal gyengébben szerepel, mint az elmúlt években, pénteken például Kisvárdán kapott ki, egyébként pedig az elmúlt hét mérkőzéséből mindössze kettőt nyert meg és egy döntetlen mellett négyszer szenvedett vereséget. A felcsútiak kezdőcsapatában öt magyar válogatott kapott szerepet, illetve két saját nevelés, vagyis jól látszik, hogy a PAFC is letért az előző években megszokott útvonalról és sok hazai játékost foglalkoztat. Alapvetően a funkcióját most látja el a kistelepülés alakulata, amely kiemelt akadémiával, és elképesztő gazdasági és infrastrukturális háttérrel rendelkezik – hol máshol kellene bevetni a tehetséges magyarokat, mint ott? A baj akkor kezdődik, ha a hazai futballista, vagy éppen saját nevelés nem ragadja meg a lehetőséget, és nem képes olyan színvonalon futballozni, amely elég az elvárt eredményességhez. De az is lehet, hogy más a probléma, esetleg az NB I legrégebben hivatalban lévő vezetőedzője, Hornyák Zsolt és a labdarúgók között fáradt el némileg a kapcsolat. Az okokat minden bizonnyal vizsgálják Felcsúton, ahol a legjobban annak örülnének, ha sok akadémistával, magyar játékossal lenne dobogós a Puskás. És talán ez még a magyar futballnak is segítene általánosságban.
fotó: puskasakademia.hu
