Az öt és félmillió lakosú ország ismét felküzdötte a labdarúgás térképére, és folyamatosan témát ad a szakértőknek, szurkolóknak. Az északiak válogatottja a világbajnoki selejtezők során nyolcból nyolc meccset megnyert, rúgott 37 gólt és mindössze 5-öt kapott, az erődemonstráció előtt például Olaszország is meghajolt, és pótselejtezőre kényszerült Erling Haalandék mögött.
Aztán itt az újabb csoda, mégpedig a Bajnokok Ligájában a Bodo/Glimt együttese, amely az alapszakaszból úgy csusszant be a legjobb tizenhat közé jutásért vívott playoffba, hogy előbb a Manchester Cityt verte, majd a spanyol fővárosban az Atletico Madridot. A tizenhatért aztán jöhetett a tavalyi döntős Inter, de a norvégoknak ez sem jelentett akadályt, kettős győzelemmel verték az olasz csapatot és máris a nyolcaddöntőre várnak. Mindezt úgy, hogy a Bodo/Glimt keddi, 23-as keretéből 19-en voltak norvégok, mindössze két légiós szerepelt még az utazók között, abból ketten kaptak helyet a kezdőcsapatban. Mindez azt jelenti, hogy a norvég utánpótlás-képzésben olyan minőségi munka zajlik, ami az ország labdarúgását a legjobbakkal is versenyképessé emelte.
A mai világban biztosan nem lehet hétpecsétes titokként rejtegetni a sikerek receptjét, talán a magyar szakembereknek, irányadó vezetőknek is érdemes lenne egy pillantást vetni, mi zajlik Norvégiában labdarúgás terén és érdemes-e átvenni bármit abból, amit a skandináv országban tettek a fejlődésért. Több pénz biztosan nincs ott a sportágban, mint itthon, körülmények terén és humán erőforrásban sem lehetünk nagyon lemaradva, sőt… Népességünk majdnem kétszer akkora, gyereknek kell lennie itthon is, szóval nem árt tanulni néha a jobbtól. Egyelőre csak irigykedünk Norvégiára, de látjuk a mintát, hogy honnan hova lehet eljutni, csak egy jó koncepció kell hozzá.
fotó: facebook.com/Glimt1916
