A Chelsea győzelmével ért véget az Egyesült Államokban megrendezett labdarúgó klub világbajnokság vasárnap, most három-három okban szedjük össze, miért a nyertek az angolok, illetve mi okozta a PSG vesztét.
HÁROM OK, AMIÉRT A CHELSEA NYERT
1. Az angol együttes egyértelműen éhesebben, de talán pontosabban fogalmazva koncentráltan lépett pályára a fináléban. Nem ijedt meg a párizsiak korábbi lehengerlő teljesítményétől, nem a túlélésre játszott, hanem nekiugrott ellenfelének, letámadott, visszatámadott, a labdaszerzések után pedig agresszívan indult a kapu felé, akár hosszú indítások után is. A PSG elaltatta magát a korábbi sikereivel, néha úgy tűnt, elhitték, hogy magától jönnek majd a dolgok, és észbe csak 0–2 után kaptak, addigra viszont már egy vérszemet kapó, majd újabb gólt elérő riválissal álltak szemben. A párharcok már inkább a franciáknak fájtak, akik kizökkentek és tehetetlenségük néha agresszióban mutatkozott meg. A Chelsea játékosai ügyesen uralták érzelmeiket is.
2. Enzo Maresca tökéletes tervet dolgozott ki a mérkőzésre. Az első perctől kezdve agresszív, labdaszerzésre összpontosító játékra ösztönözte labdarúgóit, és jól láthatóan azt kérte, hogy hosszú indításokkal hozzák zavarba a PSG védőit, az angol támadók pedig rendre megverték futásban ellenfeleiket. A Chelsea a labdát is jól tartotta, ha kellett, de amikor nem volt nála a labda, fegyelmezetten megszállta térfelét, kevés helyet adva a gyors francia támadóknak. Maresca csapata látványos futballal nyert, csapata nagyon komplexnek tűnt. Kulcsszerepet kapott a pálya centrumában a három középpályás, Reece James, Moises Calceido és Enzo Fernandez, akik rengeteg labdát szereztek, mellette jól szervezték a játékot is.
3. Cole Palmer és Joao Pedro tandemje végzetesnek bizonyult a PSG számára. Az angol csatár már sokszor bizonyított nemzetközi porondon, hogy életveszélyes, imád amolyan Robben-módra a jobb oldalról befelé indulni és a bal lábára cselezni, a helyzeteit hidegvérrel lőtte be, nem lehetett tőle elvenni a labdát, és a védekezésbe is sokat segített hátra. Remekül megértette magát Joao Pedróval, aki amellett, hogy nyers erő, és képes a védővel a hátán a kapuig gyalogolni, remek technikai képzettséggel rendelkezik és nem csak a befejezéshez, hanem mások kiszolgálásához is ért. Kettejük együttműködése a jövőben sok ellenfélnek okozhat majd fejfájást.
HÁROM OK, AMIÉRT A PSG KIKAPOTT
1. A franciák mindent megnyertek, amit idén meg lehetett, a tavasszal szárnyaltak, és sokszor „űrfutballt” mutattak be. A Real Madrid elődöntőbeli kiütése viszont talán elhitette velük, hogy innentől a bab is hús, a finálét le lehet húzni rutinból, csak ez nem állt túl jól a fiatal együttesnek. A Chelsea sokkal agresszívabb volt, egységesebben dolgozott, védekezett, és a párizsiak meccs közben már nem tudtak váltani, hátrányba kerültek, és elvesztették a fonalat, ezzel együtt a meccset is. Nem véletlen történt balhé sem a meccs után, magasról esett nagyot a PSG és ezt nehéz lehetett feldolgozni.
2. A PSG pont úgy kapott ki, ahogy korábban a nagy győzelmeit aratta: bevitte az első ütést, aztán a kinyíló ellenfélen átrohant a technikás, dinamikus futballal, pontos passzokkal, vagy szép egyéni megoldásokkal. Ezúttal azonban öregurasan kezdett, a Chelsea talált elsőként, és annyira szétesett a francia védekezés, hogy az angolok állandóan létszámfölényben futkároztak Donnarumma kapuja felé. A második félidőben felállt védelem ellen sem tudott mit kezdeni a Paris SG, a végén már teljesen reményvesztett lett a társaság.
3. Egyértelmű, hogy a Chelsea-nél nehezebb utat járt be a PSG a döntőig, hiszen a nyolc között a Bayern Münchent, az elődöntőben a Real Madridot kellett búcsúztatnia. Ezen kívül az esélyesség terhe is agyonnyomta a fiatal társaságot, a legtöbben a sima sikert várták a párizsiaktól és ez rátelepedett a társaságra.
fotó: facebook.com/ChelseaFC
